Ha
lelkem télbe fordult, vézna erdejében jársz,
keresd
meg nekem az ösvényt,
ami
a fény felé vezet.
Kedvem
dermedt avarában leld meg azt a gyógyírt,
mi
szépre ápol minden torz sebet.
Hisz’
a mindennapok ág-bogában
olykor
megakad a lábam,
s a
holnap pőre ágain is
lassan
bomlik csak a kikelet.
Biztass,
hogy nyílik majd a gólyahír,
ha
látod, hogy túl sok szürkét viselek.
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése