Lapjaid, ím, kiterítve mind.
Hiába megannyi blöff,
számodra, drágám, a parti véget ért.
Hisz' ismertem már rég
minden bűbájos meséd,
s a jövőbe vetített látványos képekkel
életemet belakta a képzelet.
Cserébe most én jósolok Neked,
bár nincs ebben semmilyen varázslat.
Kezemben a holnap tükörfényes és gömbölyű,
s nem boszorkányság,
hogy Téged benne már sehol se talállak.
*
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes
2018. február 20., kedd
2018. február 14., szerda
Apály-dagály
Hetek telnek nélkületek,
és hónap nyeli a hónapot.
Ma sem vagyok más, mint gyerek,
akit apja-anyja elhagyott.
Helyetekbe senki nem lép,
és tudom, ti sem felejtetek,
mégis halványul az emlék,
hisz’ pitvaraim üres terek.
Lemegy a Hold, s újra felkel,
apály-dagály az idő sodra.
S hogy az éjre jön a reggel,
csak új tapasz a fájdalomra.
és hónap nyeli a hónapot.
Ma sem vagyok más, mint gyerek,
akit apja-anyja elhagyott.
Helyetekbe senki nem lép,
és tudom, ti sem felejtetek,
mégis halványul az emlék,
hisz’ pitvaraim üres terek.
Lemegy a Hold, s újra felkel,
apály-dagály az idő sodra.
S hogy az éjre jön a reggel,
csak új tapasz a fájdalomra.
2018. február 13., kedd
Régi könyvek
A régi könyvek, akár század eleji lányok,
szépek, tartózkodók és hűvösek,
s mind tartogatnak valami különöset.
Hisz’ a porlepte lapok közt
tompán morajlik a regényes régvolt,
s a betűk tompa fényű csillagain át
elénk tárul egy réges-régi égbolt.
Alatta megannyi mese, káprázat,
varázsos, fényes álom.
Csak vénülő szívem cserzett lapjain
halványul egyre a sok ákombákom.
*
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes
szépek, tartózkodók és hűvösek,
s mind tartogatnak valami különöset.
Hisz’ a porlepte lapok közt
tompán morajlik a regényes régvolt,
s a betűk tompa fényű csillagain át
elénk tárul egy réges-régi égbolt.
Alatta megannyi mese, káprázat,
varázsos, fényes álom.
Csak vénülő szívem cserzett lapjain
halványul egyre a sok ákombákom.
*
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes
2018. február 12., hétfő
Ösvény
Ha
lelkem télbe fordult, vézna erdejében jársz,
keresd
meg nekem az ösvényt,
ami
a fény felé vezet.
Kedvem
dermedt avarában leld meg azt a gyógyírt,
mi
szépre ápol minden torz sebet.
Hisz’
a mindennapok ág-bogában
olykor
megakad a lábam,
s a
holnap pőre ágain is
lassan
bomlik csak a kikelet.
Biztass,
hogy nyílik majd a gólyahír,
ha
látod, hogy túl sok szürkét viselek.
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)