2017. november 29., szerda

Üzenet

Emlékszem, mindig is táncolni akartam.
Vagy kecses hegedût állam alá szorítva
csak Neked játszani.
Egy nap jöttél az üzembôl, késôn és fáradtan,
és én segítettem anyának teríteni.
Néztem, ahogy eszel,
zúzós, nagy falatokkal - s vártam.
Hogy el tudjam végre mondani!
A táncot, a zenét. A vágyaim.
És te, ahogy mindig,
beszélni kezdtél a gyárról,
hogy ma váratlanul leállt a generátor,
és szaladtak érted.
Érted, a Mesterért!
Büszke voltál és elégedett,
és én nem adtam volna semmiért,
hogy boldognak látlak.
Neked már nem muzsikálhatok, apa.
De talán hallod,

ha játszom valamit az odaátnak.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése