2017. november 29., szerda

Üzenet

Emlékszem, mindig is táncolni akartam.
Vagy kecses hegedût állam alá szorítva
csak Neked játszani.
Egy nap jöttél az üzembôl, késôn és fáradtan,
és én segítettem anyának teríteni.
Néztem, ahogy eszel,
zúzós, nagy falatokkal - s vártam.
Hogy el tudjam végre mondani!
A táncot, a zenét. A vágyaim.
És te, ahogy mindig,
beszélni kezdtél a gyárról,
hogy ma váratlanul leállt a generátor,
és szaladtak érted.
Érted, a Mesterért!
Büszke voltál és elégedett,
és én nem adtam volna semmiért,
hogy boldognak látlak.
Neked már nem muzsikálhatok, apa.
De talán hallod,

ha játszom valamit az odaátnak.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez




2017. november 21., kedd

Kenese

A fegyelmezett tóparti fák
vékonyka ingén átszalad a szél.
Árva sirály ringatja magát -
hinni szeretné, messze még a tél.

A móló már furcsán néptelen,
de azért minden a nyárról mesél.
Pont olyan, mint a fényképeken,
csak kicsit kopott a hajófedél.

Vitorlát bont a vén Balaton,
lehullik az összes fűzfalevél.
Átkel az ősz az aranyhídon,
s az év, mint egy kék szalag, körbeér.

2017. november 8., szerda

2 éve és 1 napja

Két éve és egy egész napja
még bizakodtam, még hittem,
hogy tested a halált becsapja,
és világom helyrebillen.

De holnap újra fordul az ég,
a szükség ma nem bont törvényt.
Engedd, anya, hogy bízzak ma még,
hogy a holnap meg se történt.

2017. november 1., szerda

Kétszer két édes emlékére

Idén az asztalon már kétszer két mécses,
a hatalmas ég is késélesen fényes,
az árvák novembere ezer részre tépdes,
az élet mára lett végleg veszteséges.