már
régen nem pipál.
Az
ósdi falakon úgy ül a penész,
mint
munkába görnyedt háton a
sosem
múló veríték,
s
az üresen kongó liftaknában
tompa
visszhangot vernek
az
évtizedek.
Aztán
egy nap a kormos ablakok
szépre
fényesednek,
s
a füstszín téglák fedezékéből
ifjú
kezek előcsalják a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése