2016. november 24., csütörtök

Leheletnyi érzés

Az ötvennyolcas busz ablakára
unottan, szürkén ült rá a pára,
hogy összekócolják apró ujjnyomok.
S lám, valaki a szívét hagyta ott.

2016. november 16., szerda

Fehér gyász

Édesanyám csak megrázza a haját,
s idelent fehérbe öltözik minden,
fehér a trolibusz, a télikabát,
a sarki koldus és a rúzs a csikken,

fehér már a körtér, a négyes-hatos,
a reggeli dugó, a suli a téren,
egy hajnali csehóban a Calvados,
az olvadó cukor a feketében,

fehér a bánat, mint a hideg neon,
édesanyám patyolat hálóingben,
fehér csend válaszol a hívott számon,
foglalt vagy nem kapcsolható az Isten.

2016. november 11., péntek

Egyszerű, téli dal

Nagy fagyokat ígérnek a vének,
hófelhőket, mik majd földig érnek.
Így hát a sok napot, hetet, évet
építsd meg hátamhoz kemencének.

Aztán ülj mellém, hisz megszoktalak,
mint vénülő fák az árnyékukat,
s én, hogy meg ne fázzak, takarónak
sejtenként a verseimbe varrlak.

Beléd burkolózom, mint a csendbe,
mintha minden kívülünkön lenne,
s ha bennem a holnap megreszketne,
légy nekem a békés, téli este.

2016. november 9., szerda

Fordul az ég (364 napja elanyátlanodva)

Háromszázhatvannégy nap és éj, 
háromszázhatvannégy új alkalom, 
hogy arcod, e gyönge csigahéj, 
ólomként üljön meg a vállamon.

Még egy nap a nélküled-évből, 
és körbefordul felettem az ég, 
zuhan, zuhan, majd szívemre dől, 
hogy milyen közel és mennyire rég.

2016. november 1., kedd

Apám szeme

Az elmúlásra nincs jó érv,
az emlék fájdalom-tapasz,
s apám szemén átsavaz
az anyámmal élt ötven év.

Az elmúlás se rőt, se sárga,
csak színtelen, rút partszakasz,
holt öböl, ahol nincs vigasz
férfinak az árvaságra.