2015. október 29., csütörtök

Ünnepvárás

Talán énekkel, nevetve kéne
kezünket tárni a jajterhes égre,
köszönteni a közelgő telet:
szép karácsonyt hozzatok, ti fellegek!

Menni kéne puhán, mint az árnyak,
erdőben ölelni a fázó fákat,
álmodozva várni a Nagy Napot,
hinni, elhinni: ma is gyerek vagyok.

Szájtátva állni kirakat előtt,
kívánni nagyot, éppen csak hihetőt,
s kamasz szívem ráncait vasalva
fittyet hányni az összes szarkalábra.

2015. október 25., vasárnap

Neurózis


Október legközepén, mikor
kigyúl a szép lampionvirág,
az ősz óarannyal antikol,
és vetkeznek az erdei fák,

ködszoknyáját földre eresztve
reszket ezer napsütötte térd,
s boldogan meghalna bármelyik
egyetlen csenevész tavaszért.

Esők esnek még fölfelé is,
az ég önmagára visszahull,
s az ősz, e szívós neurózis
csak bajnak szegődik társamul.

2015. október 20., kedd

Magányzárka

Mentes vizet iszol
szobahőmérsékleten,
ablak, ajtó zárva -
nem élsz túl veszélyesen.

Neked elég  kaland
faltól falig életed,
s lelked száz tövisét
elszántan hegyezgeted.

Mantrázod, s elhiszed,
a konok sors eltiport,
ha kimész is, bent vagy:
léticsiga összkomfort.

2015. október 17., szombat

Októberi melankólia

Az októberi alkony úgy zuhan a földre,
hirtelen halállal bújik feketébe.
Eltűnnek a kertből idehulló árnyak,
s tonnányi súlya lesz aprócska szobámnak.

Mintha jeges űrbe szakadna a szombat,
úgy kell előcsalni házából a Holdat.
Ülök a sötétben, taszít a lámpafény,
én vagyok a zérus vákuumom közepén.

Ki ne fosszák lelkem a szűkülő nappalok,
versből kovácsolok magamra lakatot.
Éjszínű tél jön, már ott áll a határon,
de tavaszig kitart önkéntes rabságom.

2015. október 10., szombat

Cinkeigéző

Gyere cinke, te kicsinyke,
etetőben vár a mag.
Ébred az ég, s hálóinge
minden reggel felhasad.

Kicsi cinke, add nekem a
kék-fekete tolladat,
hadd írjam az ablakomra,
milyen nagyon vártalak.

Sárga mellű cinkemadár,
vidítsd fel a bús eget:
tudja a tél, bármerre jár,
ahogy jön, úgy elmehet!

Két tenyerem puha paplan,
hogyha fáznál, bújj ide,
elringatlak csöndben, halkan,
maradj velem télire!




2015. október 7., szerda

Pólusok

Kedvem fölött az ősz köröz,
önnön magamba bebörtönöz.
Fakul a zöld, mélyül a csönd,
ködköpködött és öreg a föld.

Ébred a Nap, erőre kap,
fején kénsárga szalmakalap.
Rózsa az ég, belém harap,
kedvem harsog a foga alatt.

2015. október 4., vasárnap

Naptárlapok - Október

Októbert ír a véknyuló’ naptár,
vénasszony grimaszol egy tükörben,
rég messze jár a sohase volt nyár,
hogy bottal a nyomát se üthettem.