Az első őszi nap margójára

Még rajta az őszön a magzatmáz,

de felsír a szívben a bánat.

A kertkapuban a szél paroláz,

és  sorra bólintja a fákat.

A hajnalba hasít egy reflektor,

átrobog a házon a reggel.

Bennem a lélek szigorú lektor,

mi átírja kedvem egy verssel.

Örök tavasz van, csak kendőt kötött

és hátára vett egy kardigánt.

Lám, ablakom előtt már oszlik a köd,

s október elfut toronyiránt.

Borostyán szerelem

Tudom, apránként végleg elszakad,

hiszen felnőtt pár röpke perc alatt.

Hogy első szavait rámnevette,

és ringattam nemrég…, messze-messze.

Karjaim közt valahol elveszett

e villanásnyi, másfél évtized,

alig érkezett és menne máris,

szép, okos fejében terve száz is.

Két tenyeremben vonal a sorsa,

egymásba  szőve, csontom  a csontja.

Fejemre nőtt, gyönyörű gyermekem

múlhatatlan, borostyán szerelem.

Önkényes időszámítás

Ma igazi ősz van odakint.

Lapozzuk át ezt a pénteket,

a hetet-havat s a bús telet

a helyi öröknaptár szerint.

Legyenek szombat-vasárnapok,

olykor egy széltoló csütörtök,

amit zabhegyezéssel töltök,

esetleg ötölök-hatolok,

míg ugrom a százszínű nyárból

a megunhatatlan tavaszba,

s tán a kedd se nagyon zavarna

már az új időszámítástól.

Még az is lehet, hogy kibírnám

a szerdák szolgalelkűségét,

vagy hogy újra és újra hétrét

görnyedt hétfők szabadulnak rám.

Így naptárreformot hirdetek,

a tavaszt most kidoboltatom,

s önkényes kalendáriumom

adjon a nyárnak majd ihletet.

Naptárlapok - Szeptember

Süt, aztán elborul, ki-betakarózik,

megágyaz a Földön a szeptember,

szendereg az év a következő nyárig,
s majd megébred együtt a kedvemmel.

Őszi megmondócska

Ősz lesz, jön a kesz-

és lábtyű, ó, jaj,

majd varjakkal kelsz,

károg a bús raj.

Kalapos, friss szél,

száz kilométer,

tüsszögsz, s lám, elkél

a gyógyszertégely.