Az élet játék, hol nincs felső korhatár,
hisz’ kőbe nem véste senki, hol a vége.
Jöttem egyszer, várva vagy váratlan, s talán,
hogy voltam, lesz is, ki egyszer elmesélje.
Évfordulók – egy-egy korhatárincidens
csupán a könyörtelen tükör két felén,
még enyém lehet akár az öt kontinens,
és körbemehetek a világ peremén.
Nem zabolázom ráncokba gyűrt éveim,
jönnek velem, mint kopottas játékszerek,
libikókázom álmaim rétegein,
de ma már tudom, hogy bármit átvészelek.
Van pár játszótársam közel és távolabb,
persze csupa siheder és örök csitri,
nem nézik, az élet mit visz és hányszor ad,
és együtt szoktuk a sorsot kinevetni.
Minden esztendő csak egy korhatárszakasz:
ma itt, holnap ott – pedig nem mozdult semmi.
Az életet játszom, s minden nap új tavasz.
A kor határtalan. Épp annyi, amennyi.
