2015. január 25., vasárnap

Pofonegyszerű

Az ember mindent túlmisztifikál:
pedig a pillangó is csak lepke,
s a bimbó se rútabb rózsáinál,
csak mert nincs még tündökölni kedve.

Nem bonyolult, csak egy oximoron,
hogy a savanyúcukor mézédes.
Bármi felépülhet a romokon,
csak vegetálni életveszélyes.

2015. január 21., szerda

Kacska vigasz

Hogyan lehet megmenteni
süllyedni látszó álmokat?
Csak a két szemed kérdezi…
Nem jut szóhoz a gondolat.

Kacska vigasz, kibicsaklik:
minden, mi születne, frázis.
Fiaik tűnt ábrándjait
sírják az édesanyák is.

2015. január 19., hétfő

Naptárlapok - január

Megettem egy egész zacskó szotyit.
Másra amúgy se jó a január.
Szerintem még ő is unatkozik:
ködöt köpköd, míg a tavaszra vár.

Fakó vers

A múlt nyár napraforgóaranyát
a tél szotyolahéjszínre festi,
az ég is viseltes lódenkabát,
mit nem akar már fölvenni senki.

Hajnaltól délig nyújtózik a köd,
s mire eszmél a nap, az est lehull.
Tegnapi álmaid újratöltöd,
de reggelre mind sorra kifakul.

És beleolvadsz a félhomályba,
vonszolva magad mögött a kedved.
Villamosra szállsz, csak mert sárga.
S közben az eső megint elered.

2015. január 12., hétfő

Élet múlt időben

Ötven leszek idén.
Bőven sok(k),
bőven túl
életem delén...
A halványuló álmok,
szűkülő terek
égre tárt tenyerét
a mindennapok
kíméletlen
penge-
ÉLE
vágja.
Már csak a múlT idő
jele van hátra.

2015. január 4., vasárnap

Útravaló

Mielőtt élnél önkéntes
számkivetetten
(újra és újra elbújva
a beléd épült csendben),
engedd, hogy magamat
magányodba rejtsem.
S hogy magadat belőlem
ki ne felejtsem,
hagyd az ajtót résnyire,
megtalálni engem.

2015. január 3., szombat

Jövendölés - egy szép januári nap margójára

Varjúmadár ma egy se kiabál,
szájtátva áll a méla január.

Kacag a Nap, sárga szalmakalap,
alája kap egy cinegecsapat.

Újév hete most nem bús fekete,
kék ecsettel az eget kente be.

Arany a fény a Duna-part kövén,
gyémánt-remény, mint föld mélyén a szén.

S nevet a tél, hogy mindent elhinnél,
bármit mesél, még jön kutyára dér.