Üzenet a mélybe

Él a bányászkurázsi,
a mélyben orosz rulett.
Kezed fekete szikla,
szíved helyén amulett.

Mi nekem puszta kőszén,
neked csákány-villanás,
nekem könnyű, gyors halál,
neked sújtólégrobbanás.

Végtelen alagútban
véges az életöröm.
Tárnák életfogytosa,
kevés a „köszönöm”.

Süssfelnap

Süssfelnapot játszom mindhiába,
ráült az ősz az utcára, házra,
sápadt a zöld és eltűnt a sárga,
magam vagyok önmagamnak árnya.

Mielőtt a tél a szívembe harap,
rárajzolom a legforróbb nyarat,
a fagyit, strandot, a sült halat,
meg belőlem azt, aki ott maradt.

Tűzpiros vonat fut a töltésen,
ha indulok, talán még elérem.
De csak ülök egy emlék ölében,
míg elnyel az október egészen.

Előadás után

Kiürült a nemrég zsivajgó zsöllye
(az egyik helyet – hisz’ lehet ilyet –
egy tőzsdecápa foglalta örökre).

Elcsendesült a zenekari árok,
a hátsó sorokban motozó seprűt
már nem hallják a ma ünnepelt sztárok.

A büfében gesztenyeszív-maradék,
dióbél egy torta tetejéről, és
pultnak döntve egy fél-hamis Thonet-szék.

Az alkalmi parfümök elillantak,
a foyer tükreiben régvolt idők
felejthetetlen dívái pózolnak,

mialatt a ruhatári versenyben
két ellenkező nemű kesztyű kéz a
kézben vész el az esti Budapesten.