Ez csak egy könnyű, csacska sanzon,
lám, belém dúdolta magát a nyár,
egy régi június a gangon,
térkőre ájult, fáradt napsugár.
Néztük, hány porszemnyi világ van
egy fénynyalábban, kész ribillió,
a hőséget jól tűrtük, sőt vidáman,
s emlékszik ránk a szőnyegporoló.
Mi, körfolyosós, csitri lányok,
titkon a hátsó lépcsőn futkosunk ma is,
mi, körfolyosós, letűnt lányok,
tudjuk már, a padlás-mennyország hamis.
Gyümölcsöstálból fogyott a meggy,
és vígan köpködtük a sok magot,
kilestük, a lift kivel jön-megy,
s nem kívántunk bárkinek "jó napot".
A ház macskáját dédelgettük,
fölöttünk bádogtető volt az ég,
forró vihar volt, ha szerettünk,
így volt igaz, csak régestelen-rég.
Mi, körfolyosós, csitri lányok,
titkon a hátsó lépcsőn futkosunk ma is,
mi, körfolyosós, letűnt lányok,
tudjuk már, a padlás-mennyország hamis.
