2009. január 12., hétfő

Üzenet a lét pereméről

Ó, Uram, én már rég nem nyújtózkodom,
s elférek bármi' kurta takaró alatt.
Jövő nem aggaszt, míg jut néhány falat,
beérem a mával is itt, a betonon.


Engem ne félts, velem jóban van a tél,
s vigyáznak rám a szociális angyalok.
Őket szánd, kikre a magány ráfagyott,
pedig volt holnapjuk és felettük fedél.

 

Értük sírj, ott, a fűtetlen szobákban,
kiknek soha többé nem fáj a január.
Mondd, Uram, ki segítsen rajtuk, ha már
Te sem találsz rájuk kicsivel korábban?

2009. január 1., csütörtök

Szilveszteri leltár

Már csak pár óra, és elfut ez az év is –
ideje hát lajstromba venni, mit adott.
Sose nézz hátra, tartja a fáma, mégis:
muszáj megőrizni néhány szép tegnapot.

Mert nélkülük csak úgy elfolyik az élet,
mint gyermekkézből a játszótér homokja,
bár megsárgulnak, de mesélnek a képek,
ha eltesszük őket, mikor üt az óra.

Én továbbviszem Londont és a bécsi utat,
a verszenét Győrből, a Szalajka csendjét,
az útjelzőt, ami Noszvaj felé mutat,
és az alkonyt, amint Kapolcsra épp beért.

És a Könyvet, amin ott díszlik a nevem,
s bírhatom a halhatatlanság látszatát,
a verseket, mi el nem múló szerelem,
és hogy idén is annyiszor öleltek át.

Nos, mindent összevetve, nem panaszkodom,
az elmúlt rosszat pedig számba nem veszem.
Ha összeborul az órán a két rokon,
egy boldog holnapra koccintanak velem.