Emberség (akrosztikon)

Elfordulunk, mintha szégyenünk lenne,
menekülünk, de ott vannak mindenütt.
Bármerre is megyünk, ők jönnek szembe,
elér minket égre néző tenyerük.
Rongyos cipőben és kifakult szívvel
sorsát a szegénység ránk kiabálja.
Ébredő lelkünk felismerést érlel,
gyávaságunkat emberségre váltva.

Őszi kérdés

Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanó
Nap sugarában rejtőző meleget?
Hová menjek érte, ha elér majd a hó -
hiszen az ősz is oly korán meglepett.

Bőrömről lassan elpereg a nyár minden
íze, illata záporokba fullad,
fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,
s a naptárlapok lábam elé hullnak.
 
Az augusztusi csillagok hamvait is
rég messze fújta a szeptemberi szél,
csak áltat a fény, az ég kékje is hamis -
léptem az avarban októbert beszél.
 
 Mondd, hová rejtsem hát a nyári éjeket,
a narancsszínben játszó hajnalokat?
Hová tegyem el, míg tavaszra ébredek,
míg majd világom a télből kiszakad?

Meglepet(t)és (születésnapomra)

Meglepett és szólásra bírt a tény,
hogy nem éreztem sajgást a szívemen
e verőfényes szerda reggelén.
Pedig kéne, hiszen olyan hirtelen
szaladt el ez az év, a szűk napok,
a hetek, hónapok monoton sora,
hogy most, míg nézem a naptárlapot
- ma ünnepel Dorián,Vilhelmina -,
azon tűnődöm, a negyvenkettő
(osztanám kettővel, az biz' tetszene)
ad-e, vagy csak ráncaim száma nő,
s ha ad bármit, mit kér érte cserébe?
Mert bár nem fáj - tényleg egy kicsit sem -,
hogy belül és kívül egyre vénülök,
azért én egyre kérdem, keresem:
ennyi az élet? Bejgli, aztán csülök,
karácsonyok, húsvétok garmada,
torták, köszöntők - újra és újra és...
Ha ma az idő fogva tartana,
az lenne nekem remek meglepetés.

Biztos, ami biztos

Tudod, nem félek a haláltól,
csupán bosszant, hogy egyszer nem leszek.
Nem rendít meg, hogyha rám számol,
ha egyébként jól szólnak a negyedek.

Meglátod, haláli egy tánc lesz -
végre csapok egy jó kis görbe estét.
Ha akarod, te is ott lehetsz,
talán jobban bevésődik az emlék,

hogy voltam! - a létezésen túl -,
sőt, néha még éltem is egy keveset.
Másnap aztán - ha úgy alakul -
mesélj rólam. Ígérem, nem nevetek.