Néha még

Néha még eszembe jutsz.

Néha még felém hoz a szél egy illatot

a Margit-sziget felől,

néha felidézi talpam a rakpart köveinek

nyári melegét,

vagy elmormolok egy-egy igét,

mit a te szádból szerettem hallani.

Néha még látni véllek a busz ablakából,

vagy fogva tart egy ismerős tekintet,

olykor azon kapom magam,

teszem a dolgom,miközben

időről időre a múltban élek.

Néha elkap valami,valami vágy,

hogy lássalak,hogy tudjalak téged,

de elsodort tőlem e mihaszna élet.

Vagy én küldtelek el? Már nem is tudom.

De nem,sosem hazudom az érzést,

mi egykor az enyém volt,

s már csak gyönge folt botor szívemen.

Halványul egyre,de el sosem múlik,

hiszen az igaz örökké igaz marad.

S ha néha még eszedbe jutok,

lásd majd az én szemeimmel magad.

Narancs Hold

Narancs volt a Hold és hatalmas,
rám köszönt a sudár fák közül.
Oly közel volt, hogy kezem nyújtottam,
s láttam cinkos mosolyán, örül.

Hisz’ társra lelt a magányos éjben,
csillagok közt árva hatalom.
Lassan kúszott fel a nyári égen,
csókját hagyva csodáló arcomon.

Kisfiamhoz

Ahogy forró napokra rázuhan a hűsítő eső,
s a tikkadt földbe visszatér az éltető erő,
úgy indul meg ereimben a lüktető élet,
ha csöndes napjaimon szívemre ölellek téged,
én egyetlenem, én drága aprócska fiam.

Hajad illata, bőröd bársonya szívembe égett,
neked adnám a földön mindazt az ezernyi szépet,
mit láttam, éreztem, kaptam és adhattam,
S ha a világ még ma vadul megindulna alattam,
akkor is teutánad kapna vigyázó kezem.

Mosolyodtól, hangod varázsától felderül a napom,
apró, vesztett álmaimat rendre visszakapom,
ha csöppnyi kezed két kezembe fogva,
szavaid, s kacajod szedem magamnak csokorba,
s szerető szívemre tűzve örökkön viselem.