A napok úgy állnak össze bennem,
mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
s szertegurul a cseppfolyós szürkeség.
Törékeny nyugalmamat láz szítja,
csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
s lassan részeire esik a szívem.
