2017. december 3., vasárnap

Hat adventi sor

Elfogy a Hold, majd újra kerek,
esztendőt falnak fel a hetek,
s a gyertyalánggal megérkezett
a szívszorító emlékezet.
Hiába ragyog, mégis beteg
az első advent nélkületek.

2017. november 29., szerda

Üzenet

Emlékszem, mindig is táncolni akartam.
Vagy kecses hegedût állam alá szorítva
csak Neked játszani.
Egy nap jöttél az üzembôl, késôn és fáradtan,
és én segítettem anyának teríteni.
Néztem, ahogy eszel,
zúzós, nagy falatokkal - s vártam.
Hogy el tudjam végre mondani!
A táncot, a zenét. A vágyaim.
És te, ahogy mindig,
beszélni kezdtél a gyárról,
hogy ma váratlanul leállt a generátor,
és szaladtak érted.
Érted, a Mesterért!
Büszke voltál és elégedett,
és én nem adtam volna semmiért,
hogy boldognak látlak.
Neked már nem muzsikálhatok, apa.
De talán hallod,

ha játszom valamit az odaátnak.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez




2017. november 8., szerda

2 éve és 1 napja

Két éve és egy egész napja
még bizakodtam, még hittem,
hogy tested a halált becsapja,
és világom helyrebillen.

De holnap újra fordul az ég,
a szükség ma nem bont törvényt.
Engedd, anya, hogy bízzak ma még,
hogy a holnap meg se történt.

2017. november 1., szerda

Kétszer két édes emlékére

Idén az asztalon már kétszer két mécses,
a hatalmas ég is késélesen fényes,
az árvák novembere ezer részre tépdes,
az élet mára lett végleg veszteséges.

2017. október 30., hétfő

Búcsú

Mint mozgólépcsőn egymás mellé
sodródott idegenek,
olykor megállunk egy szóra
két helló között,
és úgy teszünk, mintha észre se vennénk,
hogy szerelvényünk
a végállomásnak ütközött.
Nem érdekel, mi vár odafent,
és többé már nem tekintünk hátra.
Utoljára még egymásra nézünk -
de már nem egy irányba.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez



Reneszánsz

A városszéli régi gyár
már régen nem pipál.
Az ósdi falakon úgy ül a penész,
mint munkába görnyedt háton a
sosem múló veríték,
s az üresen kongó liftaknában
tompa visszhangot vernek
az évtizedek.
Aztán egy nap a kormos ablakok
szépre fényesednek,
s a füstszín téglák fedezékéből
ifjú kezek előcsalják a
rejtőzködő művészetet.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez 




2017. október 26., csütörtök

Inverz



Te se vagy más, csak fekete-fehér,
tükör, ami görbe, s közben igazat remél,
a kint és bent, a lent és fent,
aki épp most jött, és ki rég elment.
Nézz rám, és lásd, minden inverz,
tótágast állok és önmagadra ismersz.

*

Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez